Elbaltázták, de nagyon. Vagy azért, mert iszonyatosan amatőrök, vagy azért, mert teljesen gátlástalanok – ez még kiderül – a magyar diplomáciának az azeri gixerrel sikerült bennünket egy évtizedek óta dúló, elmérgesedett konfliktus közepébe sodorni. Sokféle baj lehet még ebből – jóval túl azon, hogy megint rajtunk röhög a fél világ. De a konkrét, igen tanulságos eseten túl is: nem lehet nem észrevenni, hogy ez a ballépés már a sokadik. Mint cseppben a tenger: örmény ügyben a teljes magyar külpolitika csődje látható – minden fronton, minden régióban.

A külpolitika Magyarországon a rendszerváltás előtt igazi sikerágazat volt. A Kádár-rendszer a hetvenes évektől folyamatosan és sikeresen kereste a kontaktust még a „tiltott” országok és nemzetközi szervezetek felé is, és ebben messze a többi kommunista állam előtt járt. Igen, kicsi, nyitott gazdaságként jórészt kényszerből is. De annak, hogy már 1990 előtt jó kapcsolatunk volt a vezető hatalmakkal, és egy sor nemzetközi szervezettel – a GATT-tal, az IMF-fel, a Világbankkal és az EK-val is – jelentős szerepe volt abban, hogy az EU csatlakozásnál az első sorba állhattunk.

A rendszerváltás után aztán lettek igazi problémáink. A konfliktusok általában a jobboldali kormányok alatt keletkeztek. Egyrészt azért, mert a jobboldal politikusai között már az Orbán - Matolcsy páros ámokfutása előtt is tolongtak az olyan fura figurák – mint Jeszenszky, Torgyán, Pepó, Selmeczi, Szíjártó, vagy Semjén, hogy Sólyom Lászlóról meg ne felejtkezzünk – akik, ha kiszabadultak a nemzetközi porondra, szinte azonnal bajt csináltak. Másrészt azért, mert a magyar jobboldal – miközben habzó szájjal hirdeti, hogy nemzeti érdekeinknek ő az egyetlen valódi képviselője – láthatólag képtelen reálisan felmérni Magyarország helyét és lehetőségeit a világban, és önfejűségével, bornírt nacionalizmusával lehetőleg az összes kutat megmérgezi körülöttünk. Nem véletlen, hogy a Tőkés László-féle lejárt szavatosságú díszpintyeken kívül a kormánnyal a külhoni magyaroknak is tele van a hócipőjük.

Az utóbbi idő eseményeit figyelve nem túlzás kimondani: az, amit az Orbán rezsim a nemzetközi kapcsolatokban előad, a tudatos rombolás határát súrolja. A gondos ideológiai átnevelésnek köszönhetően a jobboldal mai törzsközönsége számára a külföldi egyenlő a gonosszal. Bankban, cégben, sajtóban, sonkában, dinnyében: mindenben. És minél inkább utál minket az EU, amelynek mi is állítólag annyira tagjai akartunk lenni, annál nagyobb a csápolás Orbán tömeggyűlésein. Ennek meg is lett az eredménye. Orbán Viktorral valamire való nemzetközi politikus évek óta nem áll szóba. A nagyhatalmak vezetőivel a magyar miniszterelnök maximum akkor tud beszélni, amikor nem tudnak elfutni előle. Mert pl. össze vannak zárva egy többoldalú tárgyaláson, mondjuk az EU Tanácsban, vagy egy VIP páholyban a focimeccsen.

2010 előtt a magyar kormányfők, ha akartak, simán bejutottak a Fehér Házba, bármikor tárgyalhattak bármelyik EU-tagállam legfelsőbb vezetőivel. Rendszeres vendégünk volt Clinton, Bush, Blair, Putyin, Sárközi – mindenki, aki számít. Németországgal, Ausztriával pedig különlegesen jó viszonyt ápoltunk. Ilyen kapcsolatrendszerre ma esélyünk sincs. A diplomácia színpadáról Magyarországot még az EU-soros elnökeként is félreállították. Kicsit sem időpont-egyeztetési nehézségeken múlott például, hogy az elnökség csúcspontjának szánt keleti partnerségi konferenciát szégyenszemre le kellett mondani, és a világ vezetői – Obamával az élen – Budapest helyett inkább Varsóba mentek.

Na jó, 2010 óta eljött hozzánk egyszer az osztrák, egyszer az albán és egyszer a lengyel miniszterelnök is. (Bár Orbán Viktor lengyel barátainak többsége sem a polgári pártokhoz, hanem a mi radikális jobbereinkhez hasonlóan szimplán ütődött, időnként közveszélyes körökhöz kötődik.) „Rendes”, tartalmas állami látogatás szinte nincs. És ha Orbánnak esetleg mégis összejön egy bilaterális megbeszélés, az vagy informális (pl. Merkellel vagy Cameronnal) vagy tökéletesen eredménytelen, mint a kínaiakkal. Vagy éppen botrányos, mint pl. legutóbb Putyinnál Moszkvában, ahol még egy közös sajtóértekezletet se tartottak. Úgyhogy Orbán utazni hovatovább legfeljebb világvégi diktátorokhoz, vagy az amerikai magyar nyugdíjasok teadélutánjaira tud.

Nem mintha más területeken remekelnének, de ami a külpolitikában folyik, az még az Orbán kormány mércéjével mérve is szánalmas.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr. jenőke (jenőke) 2012.09.02. 01:45:18

Értem amit írsz, és egyet is értek, azonban maradj a saját stílusodnál. Ez "Teljes a csőd, véreim..." így nem igazán jobbos, mert asszociál a "véreim magyar proletárok" megszólításra.
Ez hogy tetszik: Teljes az országnak romlása, véreim, ez a rögvalóság! Nem látni már az árvalányok haját se a süvegeken, szakadtak a kacagányok, zálogban a buzogányok és így tovább.
?

Válasz erre 

laci0011 2012.09.02. 09:17:04

Ezt most megemlegeti a nagyképű amatőr,machiavelli tanuló.Jól átverte az ázsiai félprofi.

Válasz erre 

doktornyócker 2012.09.02. 13:35:05

Ez a Safarov nem egy katonatiszt vagy egy fontos politikus, hanem egy pszichopata beteg ember, aki megölt egy másikat csupán csak mert az örmény volt és mosolygott...Ebben a vonatkozásban Safranek semmiben sem különbözik pl. a kulcsi családirtótól...miért ne adta volna ki őt a hazájának a kormány ? miért kellene egy ilyen buta állatot a magyar adókból évtizedekig eltartani...? A körülötte zajló cirkusz nevetséges....mi közünk van nekünk ehhez tulajdonképpen ? Intézzék ezt el egymás között...Már megint bebizonyosodik, hogy a nagy politika unatkozó kisfiúk játéka...

Válasz erre 

kublerek · www.vasalobolt.hu 2012.09.02. 15:13:37

@doktornyócker:
Hát körülbelül azért kell nekünk magyaroknak a szégyent viselni mert a nagypolitikában mindent előre kell látni. Mivel pedig már a tárgyaláson is már elmondták ha szabadlábra kerül akkor előléptetik igy nem lett volna célszerü elengedni. Ugyanis ha elengedjük akkor a másik fél haragszik meg akinek sokkal nagyobb a befolyása a világban mint magyarországnak. És ráadásul a hátralevő kiadások a halálraitéltnek legfeljebb pár millió. A remélt haszon meg 3 milliárd EUR. Nos ez az amit nem kapunk meg és még a világ is ránk haragszik. Vagyis egy utszéli kurva is becsületesebb mint a kormányunk!!! 3 milliárd EUR-ért eladta az ország becsüleét. Ezért pedig nem éri meg a világgal szembemenni. Még Viktornak sem!!! Ugyanis kevés olyan politikus van európában akit anyira megvetnek és utálnak mint a Viktor.

Válasz erre 

Voloka 2012.09.04. 07:38:13

Elkezdtem olvasni a szöveget, s aztán itt."A rendszerváltás után aztán lettek igazi problémáink. A konfliktusok általában a jobboldali kormányok alatt keletkeztek." már nagyon kilógott a lóláb.
Mi a francnak kell ekkora feneket keríteni a dolognak? Írd egyszerűen: ekézzük a jobboldalt és kész! De jó, hogy megint van egy gumicsont, amin lehet rágódni, nyomassuk de hülye, ( ki ki tetszése, vérmérséklete, stílusa szerint,írhat jelzőt) megint az Orbán, a Fidesz, s egyáltalán mindenki, aki mást gondol, mint mi!Pont.

Válasz erre 

Voloka 2012.09.04. 07:42:00

@doktornyócker: Nos ha ismernéd egy kicsit a két nép elmúlt évtizedeinek történelmét, nem ez lenne a véleményed.Egyik kutya, másik eb. Legalábbis innen ejrópából nézve.
Náluk ez teljesen "természetes" vica versa.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: