Az Európai Parlament mai határozatában „súlyos aggodalmának ad hangot a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és szociális jogok, a fékek és ellensúlyok rendszere, az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma terén fennálló magyarországi helyzet miatt”. Egyben „alapos vizsgálatot”kér az Európai Bizottságtól, és jelentés készítését saját parlamenti bizottságaitól. 

Ezt bizony nehéz lesz a kormánynak kimagyaráznia. Az olyan ökörségekkel, mint amit Rétvári Bence, a KDNP alelnöke tett közzé – miszerint „nem az egész Európai Parlament (EP), hanem csak egy szűk többség ítélte el Magyarországot” – tényleg legfeljebb elmekórtani szempontból lenne érdemes foglalkozni. Van azonban egy erősödő toposz, amely mellett már nem kéne szótlanul elmenni. Narancsék szerint – lásd pl. Szájer József múlt heti levelét Neelie Kroes főbiztosnak – mindazok, akik az új magyar alkotmányt a nemzetközi porondon kritizálják, kétségbe vonják Magyarország szuverenitását. A baloldal és a liberálisok tehát nem egyszerűen elvakult, hisztérikus politikai hadjáratot folytatnak, hanem a nemzetközi jogot is megsértik.

Tegyük világossá: ez is ökörség, méghozzá az emeletes fajtából. Kiindulva azonban abból, hogy az említett Fideszes vezérek jogi diplomával rendelkeznek, tévedésnek nem minősíteném. Sokkal inkább mondanám tudatos félrevezetésnek.

Ha csak a politikai összefüggéseket nézném, akkor is kénytelen volnék megállapítani: a népek önrendelkezésére”, a „belügyekbe való be nem avatkozásra” való hivatkozás nagyon is ismerős mindazoknak, akik nem ma kezdték az újságolvasás, híradónézés műfaját. Igen, pontosan onnan. A Szovjetunió, no meg a kommunista Magyarország párt és állami vezetőinek szótárából. Szóról-szóra így próbálták ők is védeni a védhetetlent, a pártállami diktatúrát. És pontosan ezt a szöveget nyomják a világ zsarnokai mind a mai napig, amikor pl. az ENSz fel akar lépni ellenük. De itt most többről van szó, mint a nemzetközi politikáról, mely - mint tudjuk, jog ide, vagy oda – szinte ad infinitum képes tűrni, hogy egy-egy országot diktátorok irányítsanak. Sőt.

Arról jelesül, hogy a nemzetközi jog kötelező érvényű normái értelmében – egyetlen ország bármilyen választói felhatalmazással rendelkező kormányának sincs joga arra, hogy megkérdőjelezze, illetve korlátozza polgárainak a szabadsághoz, a magántulajdonhoz, a gondolat, a lelkiismeret és vallás, a vélemény kifejezésének szabadságához fűződő jogát. A FIDESz 2010 óta ezek közül egyetlen egyet sem tart maradéktalanul tiszteletben. Ebből adódóan pedig a magyar kormány sérti meg a nemzetközi jogot, és mindazok, akik fellépnek ellene, hogy ezt a jogot érvényesíteni próbálják, nem a magyar polgárok ellen, hanem nagyon is az ő érdekükben cselekszenek.

Az alapvető jogokat tartalmazza az Emberi és Polgári Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1948-ból, és az Egyesült Nemzetek Szervezete több olyan egyezménye is, amely a tagállamokra nézve kötelező érvényű. Mindezt pedig nem egyszeri nekibuzdulásból, hanem több száz éves szerves jogfejlődés eredményeként. Ugyanezen jogok felett őrködik továbbá az Európa Tanács, és ezekre épül az Európai Unió alapszerződése is. Hazánk az ENSz, az ET és az EU tagállamaként egyaránt kötelezettséget vállalt e jogok tiszteletben tartására. Ezen felül pedig Magyarország polgárai valamennyien az Európai Unió polgárai vagyunk, és jogunk van az uniós intézmények védelmére, akár a saját kormányunkkal szemben is. Sőt, különösen azzal szemben.

A mai EP határozat mintha azt mutatná, hogy ez a védelem nem csak papíron létezik. „Steelie Neelie” (Kroes) múlt heti fellépése is arra mutat: a végén sikertelen lehet az Orbán-kormány azon kísérlete, hogy az EU-val való vitákat a három, tételes EU-jogi alapon megindított kötelezettségszegési eljárásra, azon belül pedig „technikai módosításokra” szűkítse le. A főbiztosnak nagyon is igaza – sőt joga – volt arra felszólítani Navracsics Tibort, hogy a kormány az EU által elvárt törvénymódosítások előkészítése során az Európa Tanács ajánlásait is vegye majd figyelembe. Nota bene: az ET-t és a Velencei Bizottságot az Európai Parlament mai határozata is újólag nevesíti.

Reálisan nézve: világos, hogy az EP határozatának semmilyen kötelező joghatása nincs a magyar kormányra, és egy nappal sem hozza közelebb az Orbán kormány bukását. Arról valóban a magyar polgároknak kell majd döntést hoznia. De mindazoknak, akiket jogtalanság ért, ér a narancsok országlása alatt, az EP egyértelműen üzent: nincsenek egyedül. Isten után nem Orbán Viktor következik.

Köszönjük minden magyar EP képviselőnek, aki a határozat mellett szavazott. Ma Strasbourgban ők szolgálták a hazájukat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.