A megfigyelők jelentős része arra fogad, hogy az IMF EU tárgyalásokon Orbán elmegy majd a falig. Aki nem, az arra, hogy neki is fog menni. Van azonban egy harmadik lehetőség is: hogy már neki is ment...

A „külföld”, amellyel most Orbán szerint „meg kell küzdenünk” - legalább 4 szereplőből áll, úgy mint:

• a Valutaalap (IMF)
• az Európai Unió
• a velünk szorosabb gazdasági-politikai kapcsolatot ápoló államok kormányai
• a befektetők és az üzleti szféra.

Fellegi Tamás ma azt nyilatkozta, hogy a megállapodás az IMF-fel könnyebb, az EU-val komplikáltabb lesz. Egyben – szintén szerdai hír – kéri a német, osztrák, francia kormányok közbenjárását.

Való igaz, az IMF mandátumából következően biztosan segíteni „akar”. Feltételei között csak a klasszikus, büdzsé egyensúlyra vonatkozó, fenntartható kiadáscsökkentést vagy bevételnövelést jelentő ügyek lesznek. A választók ezeket világszerte utálják. Így az IMF bírálata a politikusok részéről meglehetősen gyakori. De, az eszesebbje - legalábbis válságban - némi hiszti árán végül csak beadja a derekát. És, végülis, pont ezért nem Matolcsyt küldték.Az IMF tehát nem reménytelen, feltéve, ha Fellegit jövő szerdán tényleg beengedik a washingtoni székházba eljárni a maga kis canossáját.

Ezzel azonban még sehol se vagyunk, mert a lényeg az EU. Christine Lagarde is rájuk vár. Márpedig Brüsszel nem lesz egyszerű eset. A kormány szerdai bejelentése ugyanis, miszerint kész a jegybanktörvény körüli kétségekről egyeztetni, nem győz meg senkit. Ha a Orbán érdemben akart volna tárgyalni, megtehette volna korábban. Mivel nem tette, az EU azt gondolja, kész tényeket akart teremteni. Ami arrafelé a bunkóság kategóriája. Ráadásul - lásd a nyugati sajtóban most már tényleg tömegjelenséggé váló, napi szintű Orbán-ekézést - most érik be a Fidesz rezsim összes vívmánya. Az új alkotmány egész Európában közfelháborodás tárgya. És az EU bizonyosan nem olyan hülye, mint amilyennek Orbán a választóit nézi. Tudja, mennyi a 2+2, és érti, hogy mire ment ki Orbán fülkeforradalma.

Ha ekkora a baj, az ember a barátaihoz fordulna. Csakhogy Orbánnak manapság nincsenek barátai. A "szabadsághős" nimbuszából semmi sem maradt. Ovi a szemükben ma már csak egy pökhendi, kellemetlen, ciki figura, aki a legnehezebb pillanatban elfelejt kiállni az Unió mellett (lásd a legutóbbi csúcsértekezletet), ellenberger olyan tárgyalópartner, aki a diplomáciai találkozók után rendre elferdíti, letagadja, amit mondtak neki. Ráadásul állandóan azzal vigéckedik, hogy Moszkvához hasonlítgatja őket. Félő, hogy Süninek tényleg esze ágában sincs kölcsönadni a fűnyíróját.

Ami konkrétan Fellegi remélt új szövetségeseit illeti: Franciaország hozzáállását Juppé külügyminiszter minapi beszólása és a tegnapi Le Monde karikatúra bemutatta. Milyen nagyszerű, hogy a KüM, remek ütemérzékkel, szerda reggelre őt is "helyre tette". Az osztrákok épp feljelentettek minket végtörlesztés ügyben. Berlinben pedig elsőként mondták ki, hogy gondolnak Orbán médiatörvényéről. A magyar elnökség fő attrakciójának, az EU-keleti csúcsnak ezzel lőttek. Továbbá, mint top befektetőink, a németek nyilván külön örülnek annak is, ha a budapesti kormány a végtörlesztéssel és különadókkal meglopja őket. Aki rajtuk kívül még leülhetne az IMF főnökével egy kávéra az Hillary Clinton, csakhogy ő épp Orbán "udvarias, de..." válaszát várja.

Maradnának végül a befektetők. Csakhogy, a tőzsdei árfolyamok szerint, aki itt van, és teheti, az eladja a papírjait és elmegy. A kötvényhozamok szerint pedig, aki még hozna pénzt, max. uzsorára hozná. Jelenleg senki nem akar pénzt tenni arra, hogy a kormány fölfogta-e már a csíziót. Duplabóvli vagyunk, sőt. Úgyhogy, ez is coki.

Orbán szokásos taktikája azt sejtetné, hogy mindennek ellenére tovább fog izmozni. Legalább addig, amíg ki tud alakítani egy olyan helyzetet, hogy az egyszeri választó azt higgye, ő győzött. Utasította "a saját bankját", hogy fizessen, és Barrosot - miközödhozzá?" - visszazavarta Brüsszelbe. Nagy kérdés, hogy partnerei, akinek végtelenül izé, hogy ilyen primitív vitákra kényszerítik őket, lesznek-e vele annyira kegyesek, hogy ezt megengedjék. Nő az esélye, hogy szándékosan a falnak küldik, velünk együtt. És példát statuálnak. Ha ugyanis szó nélkül hagynák a magyarokat megkergülni, akkor többet nem tudnának mint mondani a saját szélsőjobbjuk ellen.

Összegezve: az európai politikusok, ha nem akarnak nagyon hülyén kinézni a választóik előtt, egyszerűen kénytelenek kiosztani Ovinak egy jókora sallert. Érdekük Magyarország megmentésében csak annyi, amennyi rövid távon ki nem vonható befektetésük van nálunk. Mínusz a politikai tőke, amit a Viktátor támogatásával választóik előtt elvesztenek. Az egyenlet eredménye szinte bizonyosan negatív. Pont mint a magyar államadósság kilátásai.

Jön a fal. Kapaszkodjanak...

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.