Tükröm, tükröm…

2012.06.08. 13:52

A minap az egyik beszélgetős műsorban egykori miniszterünket hallgattam. Hivatalában annak idején azt mondta: nem politikusként, hanem szakemberként vállalt feladatot – és ezt mondja magáról most is. Mármint, hogy szakember, nem politikus.

Szakemberünk azt fejtegette, hogy 2010-ben a magyar választók racionális döntést hoztak. A választás eredménye - még kétharmaddal is - szerinte azért volt racionális – értsd: „értelmes”, „okos” – mert "akkoriban a FIDESZ mutatott kormányzóképességet”. Persze, "aztán csalódnunk kellett", ő is csalódott abban, amit a narancsuralom produkált.

Régóta gondolkodom, vajon elvárható volt-e a magyar választóktól, mint politikai közösségtől, hogy „ne csináljnak kétharmados FIDESz-uralmat”? Nyilván, sokan a kérdésre is felszisszennek: hogy a pokolba tudta volna Mari néni megakadályozni a kétharmadot? Igen, a kérdés alapja az a feltevés, hogy a választói magatartás, bár egyéni döntések összessége, a közösség szintjén is vizsgálandó. A közösség tagjainak pedig a választási eredményt nem csak egyénként, hanem közösségként is el kell fogadniuk, viselve annak minden következményét. Akkor is, ha utóbb az tévedésnek bizonyul. Másként fogalmazva: Orbán Viktor az én miniszterelnököm is. Pedig…

Volt miniszterünk ennek az ellenkezőjét mondta: olyasmit, amit – gyanítom – a magyar választók többsége örömest aláírna. Azt, hogy „nem tehetünk róla”. Orbán (is) átvert minket, így, mivel nem azt tette, amit ígért, nem is felelünk azért, amit csinál.

Szerintem ez hülyeség. És attól tartok, hogy ha elhisszük, akkor, mint már annyiszor, történelmi méretű önbecsapás részesei vagyunk. És máris sűrű, tömött sorokban, menthetetlenül masírozunk a következő orbitálisan eltolt kormányzás felé.

Ma a magyar nemzet Orbán védhetetlen országlásával pontosan ugyanazt csinálja, amit Horthyval, Kádárral, Trianonnal is. Nem merünk teljes valójában szembe nézni vele, és főként nem merjük Orbánban meglátni saját magunkat. Igen, a liberálisok, baloldaliak is. Ebből pedig két dolog következik. Az első, hogy mivel nem mondjuk ki egyértelműen az igazat – miszerint ami ma folyik az abszolút tűrhetetlen, antidemokratikus, gazdaságilag és társadalom-politikailag primitív és öngyilkos – a következő kormány azt fogja hinni, hogy egy csomó mindent folytatnia kell abból, amit Orbán és egynéhány elődje csinált. A második pedig az, hogy továbbra sem leszünk képesek semmilyen érdemi fejlődésre, mert annak alapja a minimális szintű nemzeti egység, ami viszont nem épülhetne másra, mint az önismeretre.

És ugyanezért látjuk azt, hogy a Parlamenten belül és kívül két, egymást végletekig meg nem értő tábor folytat gyilkos harcot. Azért, mert nem merünk, és igazán sosem mertünk tükörbe nézni, így egyszerűen nem tudjuk, kik vagyunk. Nincs közös múltunk, és ezért nincs közös jövőnk sem.

Nem értettük meg, hogy bár Trianont nem érdemeltük meg, ártatlanok sem vagyunk benne. Hogy a Horthy rendszerre nincs semmilyen mentség: az ördögnek lelkünket (és honfitársaink életét) odadobni még az anyaföldért sem lehet. És hogy eladtuk magunkat Kádárnak is, a tömött hasunkért cserébe megfelejtkezve arról, hogy a legvidámabb barakk, ahol dorbézoltunk, ártatlanul kivégzett emberek sírja felett állt. Most meg azt nem akarjuk megérteni, hogy – mindegy, gyűlöletből-e, vagy rövidlátásból – mi szabadítottuk magunkra a kétharmadot, és mi szabadítottuk Európára Jörg Haider reinkarnációját. Úgyhogy teljes tart minket tök hülyének fél Unió. És ezért kapjuk – mi, és nem csak Orbán – azokat az irdatlan sallereket.

Felelősek vagyunk a történelmünkért. Ha elkövettünk valamit, akkor azért. Ha mások követtek el velünk valamit, akkor azért, ahogy azt kezeljük. Ha majd nem mindig csak másokban keressük a hibát, hanem magunkban is, több erőnk lehet meghallani és megérteni egymást. Ezért kellene egyszer végre nem a számonkérésre, hanem az önvizsgálatra szavazni. Az önfelmentés nem lesz megoldás az Orbán-rendszer lezárására sem. A tiszta lelkiismeret alapja nem a felejtés, hanem a kíméletlen szembenézés saját magunkkal. Egy szakember-miniszter számára különösen.

A bejegyzés trackback címe:

https://ghostwriter.blog.hu/api/trackback/id/tr414573585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.