Orbán az EP-ben – hál' Istennek – nem védett meg senkit és semmit.

A mai vita az Európai Parlamentben azt hozta, amit várhattunk. A baloldal, a zöldek és a liberálisok szerváltak, és élesen támadták a kormányfőt. Orbán Viktor pedig, akár tavaly ilyenkor, úgy csinált, mint ha nem is róla lenne szó, és nem magát, hanem a hazáját védené. Ezen kívül megköszönte a kitüntető figyelmet, amit Magyarország élvezhet.

A Bizottság álláspontjáról nem sok kétségünk lehetett. A Barroso-csapat ma is határozottan lépett fel. Nem bürokrataként, hanem politikusként szerepeltek – ami egyébként az EB-től nem magától értetődő. Mindenesetre, igazából csak két kérdés volt nyitott:

• Miként viselkedik majd a Néppárt, kap-e tőlük érdemi támogatást a magyar miniszterelnök?
• Beváltja-e Orbán hétfői ígéretét, és valóban kardélre hányja-e a „a nemzetközi baloldalt"? (v.ö. Komintern)

A rövid válasz mindkét kérdésre az, hogy nem.

A mainstream jobboldal –egy különös hajzatú bajortól eltekintve – nagyjából megelégedett azzal, hogy megpróbáljon időt nyerni. Majd megbeszéljük, ha Barrosoék befejezték a vizsgálódást. Frakcióvezetőjük, Joseph Daul meglehetősen visszafogott volt. Azt mondta: „biztos benne” hogy Orbán, tiszteletben fogja tartani a demokratikus alapelveket. Volt ebben valami ráolvasás-jellegű…

Az Európai Parlamentnek egyébként több mint 750 képviselője van, és jócskán akadnak köztük fura figurák is. Nem volt tehát kétséges, hogy lesz, aki lelkesen csápol majd a Fidesznek. Vagy egyszerűen örül minden balhénak, és megpróbálja élezni a helyzetet. Meg kell hagyni, a FIDESZ EP frakciója jól végezte a dolgát, és ügyesen befírölt egy halom lengyel katolikus küldöttet, hogy „a magyar nép önrendelkezési jogáért” kardoskodjanak. Egyebekben a vita elég uncsira sikeredett.

Na jó, egy-két jópofa show-elem azért akadt. Orbánt pl. pajzsra emelte egy „padániai” képviselő, akit aztán rögtön „hazazavart” egy honfitársa, emlékeztetve őt arra, hogy Padánia nincs is, és ha megnézné a személyijét, rájönne, hogy voltaképpen ő is olasznak méltóztatik lenni. Orange County egy másik védője szerint az egész paláver el van sietve, mert „az alkotmányt még el se fogadták”.  Villámgyorsan leültették őt is. Aztán mindenki nekiment mindenkinek, és ütötte a saját kedvenc haragosát.

A nap hőse Morvai Krisztina volt, aki egy szál virágos pruszlikban a komplett Európai Uniónak akart véget vetni. Gyürk András – akár később Orbán Viktor – papírból háborgott. Bokros Lajos elmélyült közgazdasági elemzést adott, sajnos nem túl karizmatikus stílusban. Pedig, tőle szokatlan módon, még szőnyegbombázást is emlegetett. Szájer József természetesen nem úszta meg, hogy a feleségéről kérdezzék, amit aztán szándékosan félreértett, és Áder Jánossal az oldalán az egész női nem nevében kért ki magának. A következő felszólaló – történetesen egy női képviselő – megköszönte a két lovag hevületét, és kedvesen megnyugtatta őket: a hölgyeket nem kell megvédeni. A gond a családi kapcsolattal van, és lenne akkor is, ha Szájer egy férfival élne együtt. (A kamera többet sajnos nem mutatta Szájert, így nem tudok beszámolni arról, hogy tényleg megnyugodott-e).

Aztán lassan véget ért a műsor, és mintegy két és fél órás vita után újra Orbán Viktor következett. Ekkor választ kaptunk a második kérdésre is. Nem, nem csinált balhét. Talán, jó dakotaként, észrevette, hogy a lova kimúlt, és leszállt róla. Mivel itt ma nem nyerhetett, megelégedett az x-szel. Lényegében kikerült minden érdemi felvetést. Megígérte, hogy jó lesz, megcsinálja a leckéjét, és kijavít mindent, amit a Bizottság hibásnak talál. Sőt, máris mindenben egyetért velük, egyetlen kardinális kérdést kivéve: ő bizony - a rézangyalát - ragaszkodni fog ahhoz, hogy az MNB vezetői tegyenek esküt az Alaptörvényre! (A felvetést a főliberó Verhofstadt elkínzott vigyorral nyugtázta, a főzöld Cohn Bendit meg csak a fejét fogta.) Végezetül mindenkinek a figyelmébe ajánlotta a magyar alkotmányt, amely – nota bene – védi pl. a környezetet, és elutasítja a GMO-kat. Aztán – OMG – Robert Schumanra hivatkozva gyorsan még egyenlőségjelet tett Európa és a kereszténység közé. Ezt a beszólást persze nem vihette el szárazon, kapott is egy kokit az elnöktől, aki emlékeztette:  egy sokvallású testület vendége, ezért szíveskedjék eltekinteni az evangelizációs tevékenységtől. De újabb gól ebből már nem lett, és Orbán szépen leülhetett a helyére.  

A záró körben a Bizottság megismételte, nem viccelnek. A szocialisták, zöldek és a liberálisok újra kardot csörtettek, a néppárti Daul pedig elsőre passzolt, és kis híján hozzá se szólt. Azt hiszem, ő is örült már, hogy vége.

Örüljünk mi is? Végül is, nem történt újabb baj, és ahogy manapság állunk „no news is good news”. De mielőtt bárki pezsgőt bontana: a mai vita arról szólt, hogy Magyarország megüti-e még a közösségi minimumot, vagy esetleg megérett az idő arra, hogy kiközösítsék. Orbán Viktor ma a kettesért felelt. Megkapta, mert megérdemelte. Egyelőre beállhatott a tornasor végére. De hogy év végén meghúzzák-e jogi alapismeretekből, még egyáltalán nem dőlt el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.