Tegnap este tüntetni mentem. Az ilyesmi eddig ritka esemény volt az életemben. Összesen talán vagy ötször, ha előfordult. De ebből három az elmúlt fél évre esett. Tartok tőle, hogy az arány romlani fog. Arányosan az ország most már nagyobb részének kedélyállapotával. Nem is beszélve az említettek anyagi helyzetéről és kilátásairól.

Agyament hely lettünk mostanában. Olyan ország, ahol már boldog új esztendőt sem lehet úgy kívánni, hogy az ember bocsánatot ne kérjen a naivitásáért. Olvasom a HVG interjúját Gyurgyák Jánossal (2011. december 24., p. 36), és ott áll feketén-fehéren, ki tehet róla. Mi, a mai harmincasok és negyvenesek. Mert "illúziónak bizonyult, hogy egy olyan reformnemzedékké válhatunk, mint amilyen a reformkor nagy generációja volt, amely képes volt távlatosan gondolkodni, továbbá saját előjogairól is lemondva a nemzetet szolgálni. A feladat tehát adott volt: Magyarországot kellett volna rendbe tenni, de ez teljes mértékben kudarcba fulladt."

Divatosan fogalmazva: elkúrtuk. De nem ám Gyucsány Voldemort Ferenc, hanem mi, így együtt: balosok, jobbosok, liberálisok, satöbbi. És most már tényleg nem is kicsit. Szinte rettegve nyitom meg reggel az Indexet, hogy már megint milyen baromságot (sőt: aljasságot) találtak ki egykori évfolyamtársaim, kollégiumi barátaim. Vagy éppen hogyan menekülnek volt kollégáim mindenféle kitárázott, tudományoskodó semmitmondás, gyáva köntörfalazás mögé, úgy téve, mint ha ott sem lennének - nehogy nekik kelljen kimondani: nem tetszik a rendszer. És hasztalan próbálom megérteni őket. Képtelen vagyok kitalálni egy olyan konzisztens érvrendszert, amivel meg tudnám magyarázni, hogy ez most miért jó. Olyan okoskodást, amilyent tőlük is elvárnék. Merthogy annak idején úgy ismertem meg őket, mint gondolkodó, képzett, tisztességes embereket.

Amikor az ember negyven, már nem érzi magát annyira fiatalnak. Szerencsés esetben csak a szakálla őszül. Ha pechje volt a génlottóban, akkor úgy 10 éve kopaszodik is. Körülnéz, és egyre több dolgot fedez fel maga körül, amit már nem fog megcsinálni. Pedig akár tehette volna. Én például már nem hiszem, hogy normális országban fogok élni. Nem azért, mert Orbán otromba bornírt rezsimje még sokáig a nyakunkon marad. Hanem azért, mert tudom, hogy amit képvisel, azt nem lehet innen kiirtani. Az még itt lesz velünk sokáig. Ne a tükröt szidjuk, a mi pofánk görbe. Orbán Magyarországa mi vagyunk. Mondom ezt annak ellenére, hogy sosem szavaztam rá, és soha nem is fogok. És mondom ezt azoknak is, akik ugyanígy vannak vele, és gyűlölik őt. Mert Orbán fröcsögő, erőszakos nyomulása pont ennek a gyűlöletnek a tükörképe.

Az este tízezrek tagadták meg a narancsok ocsmány uralmát. Tízezrek követelték egy hanggal vissza a Köztársaságot. A maga felemás eredetű, toldozott-foltozott Alkotmányával együtt. Megfogadtuk, hogy a Magyar Köztársaság polgárai maradunk, és hogy "Lesz még egyszer szép a világ...". Ott, akkor, megint szép is volt. Szép, és felemelő.

Aztán hazaértem, és megnéztem, miről tudósít az Index. Vöröslő fejjel üvöltöző nyugdíjasokat, a téren megjelent öt szem nácival verekedő szocialistákat mutattak. És kettő darab aktivistát, aki (egy állítólag civil rendezvényen) felmászik egy villanyoszlopra, és kiakaszt egy pártreklámot. Hú, de vagyány! Ünneplik őket, kiröhögik a szocikat - közben pedig gyurcsányoznak. 

Aztán olvasom a kommenteket. Egy páran elküldik őket a fenébe. Szeretnék ezúton csatlakozni: jelentem, kedves Indexes barátaim, nagy hülyék voltatok. Igazából, az elmúlt két hétben folyamatosan egészen debil módon viselkedtek. OK, értem én, egy kapura játszotok. Nem vagytok közszolgálati médium, úgyhogy csak tessék, tessék, folyton folyvást! Lehet Nektek is elmúltnyócévezni. Sőt, már kilencésfelezni. Még az is lehet, hogy igazatok is van, és Schifferék páncélja tényleg egy magnitúdóval fényesebb, mint bárki másé.

Csak közben észre kellene vennetek valamit, Nektek, meg mindenkinek, aki - üljön bármelyik mozgalomban - berzenkedik a valódi ellenzéki összefogástól. Gyurcsányostul, Mesterházystul, horribile dictu: Szanyi Tiborostul, Szekeres Imréstől. Satöbbi. Mégpedig azt, hogy pontosan arra az útra léptek rá, ami '89 nagy ígéretétől a mai operaházi freak showig elvezetett. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az mégoly nemesnek hitt meggyőződésetek lassan vicsorgó erőlköldéssé fajul. És ilyenkor az eszme, legyen az bármilyen nagyszerű, elvész.

Mert ugye tök jó az együttműködés, feltéve, ha Ti álltok legelöl. Milyen vagány "meghekkelni" egy rendezvényt (lásd a mai két aktivistát), de milyen rohadtszeméttetűállat a Gyurcsány, amikor elviteti magát a rendőrökkel, és "ellopja a showt".

Van egy szó, amit - milyen jellemző - igazából le sem lehet fordítani magyarra: a fairness. És persze az önirónia. Hogy tudjunk időnként, legalább lényegtelen dolgokban, egy mosollyal veszíteni is. Fogjuk már fel végre: pont az a fontos, hogy időnként ne az legyen, "én" mit akarok. Hogy "én" lőjem a gólt. Hanem hogy jó legyen a meccs. Akinek a saját meggyőződését érvényre juttatni fontosabb, mint garantálni a szabadságot, tudva-tudván, hogy ez azt jelenti: időnként nem ő fújja a keleti passzátot, az Orbán mester legjobb tanítványa.

Szóval, el kéne már olvasni ezt a kurva, velejéig rothadt új választási törvényt, és észhez térni végre. Együtt, vagy sehogy. Hogy megint Gyurgyák szavaihoz nyúljak: "ez különbözteti meg az államférfit a nímand politikustól". Az Új Ellenállás attól új, hogy közös. Nem attól, hogy ki ragasztja a plakátot.

Az utca már érti. És ez akár jó hír is lehetne.

A bejegyzés trackback címe:

https://ghostwriter.blog.hu/api/trackback/id/tr443515502

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Jók a programok, csak sok itt a szobanihilista fikagép 2012.01.04. 15:49:43

(forrás: én) A hétfői ellenzéki tüntetésen szerintem elkezdődött valami. Egy téglát kiütöttünk a falból, és mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy semmi különbség nincs Orbán Viktor politikai túlélésének esélyei és egy szép nagy nulla között. A kéth...

Trackback: Tüntetés és hogyan tovább? 2012.01.03. 11:34:34

A tegnapi Opera előtti tüntetés, ezúttal kicsit más volt, mint eddig, hiszen a Gépnarancs is rendezőként, szervezőként vett részt a demonstráción. Ettől persze még úgy indultam neki, hogy ha a tüntetés “elfajul”, akkor is objektíven fogom v...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rockjano 2012.01.03. 12:06:13

Nagyon egyetértek!!!!

enkiduca 2012.01.03. 12:07:59

Az utca érti?
Én bevallom nem mentem ki, ugyanis két dolgot nehezen viselek. Az egyik a demagógia, a másik az ellen-demagógia. A baj az, hogy akik ma az utcán valamit értenek, az nem más mint a demagógia ellen-demagógiája. Nagy tisztelőd vagyok Blogger, és bevallom sok-sok esztendeje ez az első válasz, amit a neten teszek. Csak néhány dolgot szeretnék kiemelni.
Legalább fél éve, de inkább több, hogy világos kell legyen minden hazáját szerető politikus számára, hogy olyan alkotmány, amelyet az alkotmány létrehozás jogi feltételeit átlépve hozunk létre, az semmis. Vagyis nem arról szólnak a szájaink, hogy alkotmány ellenesen hoztunk létre alkotmányt, hanem arról, hogy a létrehozott alkotmány éppen nekünk miért fáj. Kiváncsi volnék az utca, aki érti hány százalékban olvasta el az alkotmányt. Az utca miként értékeli azt a nemzeti összefogást, ami egy (szerintem) nehezen minősíthető kérdőívre „alapozva” kérkedik a nemzeti egységről. Nem számoltam utána, de a felvetett periférikusnál is jelentéktelenebb kérdéseket leszámítva ezrelékekben sem fejezhető a kérdőív hatása az alkotmány szövegére, de az volna a legkisebb baj, mert ez csak demagógia, ami eltörpülhetne a szakszerűség mellett. Az igazi baj az, hogy a létrejött mű szakszerűtlen (Bárándy). Nem azért az, mert egy baloldali volt politikus, mondja, hanem azért, mert a szakember mondja. A Rousseau ideális alkotmánya, amelyet a falu népe hoz meg a nagy fa alatt ugye beláthatjuk, nem megoldható. Akkor pedig mégis csak szakembereknek kellene nekifogni a munkának, és a szakemberek nem feltétlenül választott politikusok, sőt. Ha politikus, akkor lehetséges, hogy meg van a szakértelem is mögötte, mégis jobb ha gyanakvással figyelünk működésére. Hatalmon lenni és jónak, tisztának maradni nem lehet (Diderot tól szabadon)
De talán hagyjuk az alkotmányt, meg lesz annak a baja magától is. Két fő baja az lesz, hogy nincs mögötte társadalmi közmegegyezés, és nem javíthatóan szakszerűtlen.
Sok dolgot emelhetnék ki a tegnapi tüntetésből de csak egyet. Demagóg száj kérdi az Utcát. Akarunk-e erős forintot, Kórusban a válasz – akarunk. Ha szakembertől kérdeznének ilyet, csak annyit mondhatna, az attól függ. Ugyanis erre nem lehet választ adni. Ha azt kérdeztük volna az Utcától, hogy akarunk-e stabil forintot, az hitelesebb lett volna. Nincsenek illúzióim, az Utca, aki érti, ugyan azt a választ skandálta volna. Nem tehetek róla, nekem zsigereimben van, hogy minden válasz, amit skandálva adnak elő gyanús.
Amiért tisztellek Blogger. Tőled olvastam elsőnek, hogy minden politikust el kell zavarni, és nekünk választóknak kell a tükörbe nézni. Nagy formátumú Gyurgyák könyve „Ezzé lett magyar hazátok” Fő helyen áll a polcomon.
Csiba András

trabant 2012.01.03. 14:49:09

Leleményes elemzés! (Az elütéseket érdemes lenne kijavítani, mert megérdemli a szöveg és az újabb olvasók is.)

ghostwriter.blog.hu 2012.01.04. 12:26:24

@phantomcohan:
Köszönöm szépen a linket. Elolvastam.
Nem gondoltam, hogy ilyen hamar hasznos lesz az "Íme az első" című posztom. Ott benne van, hogy én miért "acroskodom" itt egy blogban.

Talán nem férek bele egyik, Kalmár Péter által felállított kategóriába sem. A meggyőződésem kb. egyetem óta megvan, és nem változott egy kicsit sem. Volt, hogy segítette a karrieremet, volt, hogy nem - de bajom nem lett belőle. És volt, hogy én magam mentem el, pont, mert tudtam, hogy a pedigrémmel nem tűrnének meg. Vissza pedig csk akkor megyek, ha már mondhatom szabadon, amit gondolok.
Szóval, amit itt írok, azt személyesen is mondom, bárkinek, bármikor, akár fizet, akár nem. Többet nemigen tehetek.