Eb ura fakó

2014.04.04. 01:09

Többször megtehettem volna már, hogy elmegyek Magyarországról. Komoly, igen jól fizető ajánlataim voltak. A végén mindig maradtam. Úgy éreztem, itthon is meg tudom csinálni a szerencsémet. Jó dolgom volt, és kedvvel végeztem a munkámat. Sokat dolgoztam, de szerettem. Teljes volt az életem. Volt jövőm is. Büszke voltam arra, amit elértem.

2010-ben sok minden megváltozott. Az állásomat – állami beosztás volt – ott kellett hagynom. Nem, nem küldtek. Egyszerűen nem volt maradásom. Ezeknek akkor már nem akartam dolgozni. Igen, tudtam, hogy mi fog itt következni. Senki ne mentse fel magát: lehetett tudni. És lett volna más választás.

Pár hét múlva trónra lépett Orbán Viktor. Csakhamar fenekestül felforgatta az országot. Az én életem ennek ellenére ment tovább. Sikerült újrakezdeni. Mindenem megvan – igazából még több is, mint korábban. 2010 előtt éjjel és nappal a hazámért dolgoztam. Ez volt a dolgom, és jó volt. Nem kicsit – nagyon. Most négy kerek esztendő óta nem kaptam otthon semmilyen munkát – és bár még mindig Magyarországon élek, érzem: a kötelék lazul. Megtehetném most is, hogy elmegyek. Akár holnap. De újra és újra haza akarok jönni. Nem tudom, tudom-e még, hogy miért. Mert Magyarország még nagyon sokáig, talán soha nem lesz az, ami lehetne. Amilyennek én is szerettem volna, huszonegynéhány évvel ezelőtt.

Normális helyen, normális körülmények között egy választás szinte nem számít. Olyan, mint egy focimeccs. Hol ez nyer, hol az. Én is ilyen országot szeretnék. Tudom, hogy honfitársaim jó része most sem érti, hogy mit vinnyog össze a baloldal, azzal a rengeteg „múltbéli” figurájával, demokráciáról, meg diktatúráról. Lári-fári, miért hisztizek pl. én is ezen a blogon folytatólagosan, visszaesőként. Biztos mert hivatásos, fizetett rettegő vagyok. Idegenszívű, deviáns, belvárosi szemüveges, bankárbérenc, kommunista. Zsidó, cigány, vagy homokos. Esetleg mind egyszerre. Tényleg – ez mind lehetnék. De a képlet sokkal egyszerűbb.

istvan5.jpg

 

Az van, hogy – bár néha szidom, mint a bokrot – még mindig szeretem Magyarországot. Nem csinálok róla hetente - jó pénzért - nyálas, debil TV-vetélkedőt, nem tűzök ki lyukas zászlót a verandára, nem ragasztok Nagy-Magyarországot az autóm fenekére, nem lóg nemzetiszín szalag a tükörről. Nem alszom kokárdával, nincs a házamban kalocsai asztalterítő. Nincs miskakancsóm, nincs komondorom. Nem másztam végig rituálisan a Kárpátok gerincét. Nincs székely zászlóm. Nem tudom rendesen a székely himnuszt. Erdélyben csak egyetlen egyszer voltam: akkor is dolgozni. Nincs semmilyen kényszerem arra, hogy a vécékefét is nemzetinek kereszteljem. Nem gondolom azt sem, hogy papot kellene hívni, valahányszor átadnak a közönségnek egy újrafestett zebrát. Egyáltalán: nem járok templomba, vagy ha igen, akkor csakis egyedül. De Magyarország akkor is a hazám. Hogy a franc essen bele! És – én marha – szeretném, ha a gyerekeimnek is a hazája lenne.

Ehhez pedig az kell, hogy Orbán Viktor egész beteg, bornírt, bűzös, barom rezsimje eltűnjön a föld színéről, lehetőleg már most vasárnap. Tudom én: ezt így biztosan nem fogom megkapni. Akárki nyer is a választáson: a narancsbolsik kitörölhetetlen nyomot hagytak Magyarországon. Megfertőztek minket, és most már - hála Hoffmann Rózsának - a srácaink vannak soron. Járhatnak mind klerikális agitpropra. Orbánról és haveri köréről pedig hamarosan köztereket fognak elnevezni mindenütt. Miért is ne: Belgrádban még Gavrilo Principnek is jutott egy utca. És ha esetleg Fideszék most mennek is, a gyalázat, amit gőgös, bunkó, aljas és törvénytelen – egyébként meg egyszerűen kurvaszar – kormányzásukkal ránk hoztak, egyhamar nem múlik el a fejünk fölül. Vagy ők, vagy a neveltjeik még sokáig meg fogják keseríteni az életünket. Éppen ezért sültbolond, de legalábbis kalandor, aki nálunk a közeljövőben befektet. Magunknak köszönhetjük.

Próbálom megérteni jobboldali barátaimat. Szeretem őket, és tisztelem is. De nem értem. Fel nem tudom fogni, hogy miként kell a világra tekinteni ahhoz, hogy azt a rengeteg aljasságot, azt a szemérmetlen hazudozást, hülyítést, csalást, rablást, mérhetetlen arroganciát, a gyengék szándékos eltiprását, a leplezetlen erőszakot, a cinkos összekacsintást fasiszta galerikkel, a Lázárok, Schmittek és Schmidtek, Semjének, Matolcsyk, Szájernék, Balsaik, Poltok, Selmeczik, Tarlósok, Papcsákok, Kerényik, Rákaik és a többiek dúlását, a Köztársaság eltörlését, szabadságunk megcsonkítását felülírja valami ködös, irreleváns, régesrég idejét múlt állóháború az úgynevezett "jobb" és az úgynevezett "bal" között. Barátaim: itt és most, nekünk nincs ilyen választásunk. Nekünk nem jár ilyen luxus. Ez nem a Bayern – Barca. A mi vasárnapunk korántsem a polgári politikai filozófiák nemes versengéséről szól. Hanem az utolsó esélyről. Az egyetlen választásról, ami még maradt nekünk.

Amikor e sorokat írom, kétezer kilométerre vagyok otthonról. De megvettem a jegyem. Délben indulok, és két nap múlva ott leszek a szavazókörben. Soha nem felejtem el azt a felszabadító érzést, amikor aláírtam a papírt, miszerint „Macifaszt, Gabikám, te csak ne védd meg az én nyugdíjamat!” És most sem engedem elvenni magamtól azt a lehetőséget, hogy írásban megüzenjem a NER-huszároknak: a részemről, tavarisi, konyec. Eb ura fakó, Orbán Viktor nem királyunk.

Gyertek el Ti is. Ennyivel minimum tartozunk maguknak. Aztán a többit majd meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

http://ghostwriter.blog.hu/api/trackback/id/tr385911101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

anonymand 2014.04.04. 06:17:31

Tisztelt Posztoló!

"Próbálom megérteni jobboldali barátaimat." - és ők?
Próbálnak-e megérteni téged?
És Ti?
Te és jobboldali barátaid vitatkoztok-e?
Vagy ebben a rohadt nagy nemzeti együttműködésben már szóba se tudtok állni egymással?
Egyáltalán ültök-e még egy asztalhoz, amikor itthon vagy?
Talán furcsának és ide nem valónak tűnnek kérdéseim, pedig nem.
Mert a választás arról is szól, hogy hatalmi háttérrel uszul egymásnak a két oldal, egykori társak, volt cimborák, vagy győz a józan paraszti ész, és újra kezdődik valami párbeszéd.

Tisztelettel:
anonymand

toportyánzsóti 2014.04.04. 06:53:21

Jobberek sajna nem értik,ennek az útnak a végén már csak a ciánkapszula menti meg őket a kötéltől.Aki a saját törvényeit sem tartja be az erőszakos halálra készülhet.